Búcsúzom Vaasa-tól, Finnországtól, az Erasmustól, egy fantasztikus félévtől és rengeteg élménytől. Ez a blog januárban azért indult, hogy legyen egy hely, ahol összegyűjtöm azokat az emlékeket, amikre később is szeretnék emlékezni, emellett pedig bízom abban, hogy azok számára, akik szenteltek némi időt arra, hogy a néha kicsit terjengős vagy flegma, esetleg unalmas soraimat átfussák, kaptak valamit. Remélem az én szemüvegemen keresztül sikerült egy kicsit nagyobb betekintést nyerni az erasmusos mindennapokba és Finnország csodás tulajdonságaiba, ebbe a hideg, de nagyon is szerethető világba.
Jó kis félév volt ez, minden nehézségével és bájával együtt, olyan emlékekkel tértem haza, amikre majd mamika koromban a hintaszékben ülve is mosolyogva fogok visszagondolni. Simogattam rénszarvast, utaztam kutyaszánon, kalózkodtam a Balti-tengeren, megcsobbantam a Balti-tenger 1-2 fokos vizében, többször. Meglátogattam Helsinkit, Tallinnt, Stockholmot és Oslót, na meg a Mikulást is, végig-csináltam öt kurzust Vaasa-ban és hármat otthon, megtanultam global launch tervet összeállítani, csiszolgattam tárgyalási képességeimet, számtalan beadandót megírtam és rengeteg csodás embert megismertem. Naplementét néztem este 5-kor és napfelkeltét reggel 5-kor, vacogtam mínusz 15 fokban és melegem volt plusz 10-ben. Arra nem jöttem, hogy miért is olyan boldogok a finnek, de most én is az vagyok.
Nem terveztem hosszú sorokkal zárni ezt a blogot, de néhány gondolat még kikívánkozik belőlem és mint, aki bölcs, meg tapasztalt (amúgy nem), adnék némi útravalót a kedves Olvasónak, leendő Kalandornak még Bizonytalankodóknak.
Hát íme:
Ha Benned is már kicsikét felmerült a gondolatcsírája annak, hogy élni kellene az Erasmus (vagy más külföldi ösztöndíjprogram) adta lehetőséggel, én azt mondom, menj, csináld, mi baj lehet? Minden csak addig ijesztő, amíg el nem kezded csinálni. Igen, néha szeretni fogod, néha utálni, néha haza akarsz jönni, néha elképzeled majd, hogy ott akarsz élni. Néha magányos leszel, néha pedig annyi ember vesz majd körül, hogy hirtelen észre sem veszed, de egy ideje már nem vagy magányos. Néha boldog lesz, néha nem annyira, de az egész a Tiéd lesz. Hozd haza magaddal.
Köszi, hogy itt voltál!
Réka
コメント