Március közepén a tavasz szele belibbent Finnországba is, elhitetve velünk, hogy hamarosan végre ledobhatjuk a nagykabátot és kezdődik a jó idő. Hát nem. Egy valamire mégis szuper volt ez az időszak, csodás mémek születtek belőle. Hagyok is itt párat nektek, viduljatok Ti is.
Kezdtem komolyan elhinni, hogy nem létezik olyan, hogy finn tavasz és amikor áprilisban egy teljes hétig esett a hó, egy pillanatig tényleg tartottam attól, hogy nem fogom látni kiolvadni az öblöket itt Vaasa-ban vagy a parkokat zölden. Riogattak is minket, hogy nem ritka, hogy még májusban is van hó. Szerencsére viszont úgy tűnik, hogy a húsvét meghozta a jó időt, és két hete folyamatosan sütkérezhetünk a napsütésben.
(Persze, azt, hogy „jó idő” tessék fenntartásokkal kezelni. Jelenleg 13:25-kor 4 fok van kint, így a téli kabátom továbbra is jó szolgálatot tesz, a különbség a hóhiányban viszont nagyon is látszik.)
A másik különlegesség, hogy míg januárban elég rövidek voltak a napok, kb. 9 és fél 4 között volt rendesen világos, addig ez mostanra nagyon megváltozott. Reggel 5-kor már szépen besütkéreznek a napsugarak a szobámba és este 10 óra körül köszönnek el teljesen. Érdekes élmény, de határozottan van előnye a hosszabb napoknak, magamon is tapasztalom, hogy később fáradok el, mint a szemeszter elején, pedig most sokkal több dolog van, mint akkor.
A Németh Lajost megszégyenítő időjárás-jelentésem zárásaként pedig itt hagyok még egy mémet, ami ugyan nem kötődik a tavaszhoz, de szerintem nagyon vicces.
R.