Pár hete teljesen lenulláztam a szociális életemet, beköltöztem a könyvtárba és mint a jógyerek csak írtam és írtam a beadandóimat (sokat) és készültem az itteni egyetlen vizsgámra. (Pécsen lesz még, nyugi.) Nagyon bízom benne, hogy ez a remetelét megtérül, mert az elmúlt két hétben a menzás nénin kívül nem sok mindenkivel beszéltem, vele is csak annyit, hogy ’hello, salmon-soap please, thanks’. Szomorú, tudom ☹
Ma azonban lement az egyszem vizsgám, a beadandóim többsége beadva, így egy pillanatnyi szusszanás belefér. Pont annyi, hogy ezt a posztot megírjam. Friss az élmény, tulajdonképpen 5 perce léptem ki a vizsga-teremből és jöttem egyenesen haza (ahha, a könyvtárba).
De miért is volt ez a vizsga életem egyik legszürreálisabb élménye? No hát azért, mert 75 percig egyedül ültem egy számítógépekkel teli teremben, mindenféle egyéb emberpalánta nélkül. Se tanár, se hallgató, sehol senki. Háromszor ellenőriztem, hogy tényleg május 4. van-e és tényleg 10 óra és hogy tényleg jó helyen vagyok-e, de mindig május 4. volt és 10 óra és jó helyen voltam. Bementem hát a terembe, elfoglaltam a nekem kijelölt 9-es gépet és levizsgáztam. (Legalábbis nagyon remélem, hogy levizsgáztam, mert eredményt ugye nem látok.) Második zárójel: ahhoz képest egyébként, hogy mennyire HÍRES a finn feedback-kultúra eddig egyik osztályzatom mellé sem kaptam semmi visszajelzést. Írok 40 oldalt és a vége csak egy jegy, semmi vállonveregetés vagy fejcsóválás. Ettől eléggé elszomorodom.
A vizsgázás amúgy nem egy gyakori jelenség itt Vaasa-ban, legalábbis amennyire én hallottam. Néhány finn csoporttársam is mondta, hogy amióta ők itt tanulnak nem voltak még a vizsga-teremben, maga a vizsga szó is eléggé alulhasznált fogalom, aminek tulajdonképpen eléggé örülök, ki ne örülne?
Ennek ellenére a számonkérés ezen formájának biztosítására külön helyiséget is kialakítottak (???), biztos a rég-múlt időkből maradt rájuk… A teremhasználatra külön szabályok vonatkoznak: Nem vihetsz be magaddal semmit, se kabátot, se vizet. A kabalanyunyókádat meg pláne. Maszkot kell hordani és nem beszélhetsz senkivel. Ember nincs, aki ellenőrizné, de elvileg legalább 12 kamera figyeli árgus lencsékkel, ha megmozdulsz. Nem tudom eldönteni, hogy örüljek, hogy itt ennyire modern felfogásúak, vagy inkább féljek. Egy kicsit eszembe juttatta ezt a képet, amit Tallinnban készítettem:
Na de, most, hogy (ennek) a vizsgának vége, visszatérek a Tritonia napos ablakaihoz és folytatom a tanulást, addig is viszont reménykedjünk, hogy nem fog a BIG BROTHER meglincselni, amiért bevittem a táskámat a terembe és leraktam közvetlenül az ajtó mellé, jó távol magamtól. Nagyon remélem.
Sikeres zh és vizsgaidőszakot mindenkinek! :)
R.