A lappföldi kirándulásom élménybeszámolója folytatódik.. 😊
Husky-safari
A kirándulás harmadik napja nagyon izgalmasnak ígérkezett, ugyanis ezen a napon két extra programra is jelentkeztem. Délelőtt egy husky farmra látogattunk el, ahol a szupercuki és rendkívül eleven alaszkai husky-kat lehetett megcsodálni és megsimizni. Ezek a kedves, játékos jószágok nagyon erősek és imádnak szaladni, életük a szánhúzás, számukra ez olyan, mint nekünk az első nyári fagyi. Imádják. Mi pedig, ha már ott voltunk, kipróbáltuk milyen is egy lappföldi kutyaszánon utazni.
Kaptunk egy rövid fejtágítást arról, hogy hogyan kell a kutyikkal bánni és milyen szabályok, illetve trükkök tartoznak a szán használatához. Esetünkben egy szánt (rajta egy ülő és egy álló utassal) öt lelkes kutyus húzott, de komolyabb szánhúzók esetében egy szánt akár 16 kutya is húzhat. És amikor azt mondom, hogy lelkes, nem túlzok. Nagyon menni akartak, meg se akartak állni, ha rajtuk múlt volna szélsebesen száguldottunk volna végig az egész úton, de a túravezetőnk diktálta a tempót, így kicsit vissza kellett fognunk őket. Nem volt egyszerű. A havas táj, a fák és a napsütés csak még inkább fokozta az élmény nagyszerűségét. Ha a kérdésed ezek után az, hogy mennék-e újra, a válaszom: hát hogyne, mikor indulunk? :D
Cross-country skiing
A husky farmról haza érve nem sok időm volt pihenni, mert gyorsan indulni is kellett a következő programra, ami a „cross-country skiing” névre hallgatott. Nem vagyok nagy szakértője a témának, de szerintem ez magyarul a sífutás lehet. Ha mégsem, akkor bocs! Annyi a lényeg, hogy itt a bokád nincs rögzítve a léchez, mint a normális síelésnél és tök más mozgást igényel, de még sosem „normális síeltem” így ne ez legyen az elsődleges forrás, amiből tájékozódsz, síléc is most volt a lábamon először.
A progi csak kezdőknek szólt, így kaptunk egy rövid gyorstalpalót, hogyan kell haladni, illetve elesni és felállni úgy, hogy ne törjük ki a bokánkat. Kicsit azonban olyan volt a stílus, hogy „nesze menjél, majd ráérzel” :D Az, hogy én ráéreztem-e, eléggé vitatható, számolni kellett volna, hányszor zuhantam el, mert nem tudtam megtartani az egyensúlyom vagy éppen jött egy kanyar én meg nem tudtam, hogy kell kanyarodni, így inkább elestem, minthogy lefejeljek egy fát.
Visszagondolva, kívülről elég viccesen festhettem. Persze, azért ért sikerélmény is, amikor le tudtam csúszni úgy egy dombról, hogy nem mentem neki senkinek/semminek és nem is estem el, akkor az tök király érzés volt, de a végére rendesen elfáradtam.
Nem mondom, hogy megkedveltem a sportot, de élménynek nem volt utolsó, ha van lehetőségetek próbáljátok ki! 😊
Éjszakai aurora hunting
És a nap még mindig nem ért véget… Estefelé szóltak, hogy elég jó esély van arra, hogy lássuk az éjszaki fényt, így 10 óra körül busszal elvittek minket egy hatalmas üres pusztára, ahol nem zavartak minket se a fák, se a város fényei. Egy teljes órán át bizakodtunk abban, hogy szabad szemmel is láthatóak lesznek a fények, de sajnos a felhők ellenünk dolgoztak. Egyszer-egyszer kitisztult az ég, de akkor sem volt az igazi.
VISZONT, akinek volt valamilyen speciális (extrapolált ??) kamerája, akkor azon keresztül lehetett látni, hogy az aurora bizony ott van, még ha a mi szemünk képtelen is érzékelni. Így esett meg az, hogy készült közös kép rólunk és a sarki fényről, de mi magunk akkor ott, élőben nem láthattuk. Nem úgy, mint a következő (egyben utolsó) este, amikor egy kis szerencsével sikerült elkapnunk néhány pillanatot a sarki fény hullámzásából.
Rénszarvas-farm
Ám az utolsó teljes lappföldi napunk sem szűkölködött izgalmakban. Egy helyi rénszarvas farmra látogattunk el, ahol megetethettük az állatokat és egy rövid szánhúzáson is részt vehettünk. A programon számos érdekességet megtudhattunk a rénszarvasokról, összegyűjtöttem nektek néhányat, amire emlékszem:
A rénszarvasok az agancsukat télen lehullajtják és a nyár folyamán növesztik újra, ilyenkor egy nap 2-3 cm-t is tud nőni.
A hím rénszarvasok esetében az agancsoknak a párválasztást megelőző harcokban van szerepe, míg a nőstények a csemetéiket védelmezik vele.
Az egyetlen szarvas faj, ahol a nőstényeknek is van agancsa.
Állítólag a telet mindenféle élelem nélkül élik túl, ilyenkor a nyáron összeszedett izom és zsírrétegük nagyrészét elveszítik. A gyengébb jószágok el is pusztulnak ilyenkor. ☹
A nőstények ellési időszaka tavasszal, májusban zajlik le és ezt jobban szeretik hómentes környezetben lefolytatni.
Gombát esznek gombával. Legalábbis a néni a „mushroom” szót használta, de kicsit utánaolvastam és elvileg nagy zuzmóevők.
Sokkal alacsonyabbak, mint amekkorának gondolnád őket. :D
Szauna finn módra
A rénszarvasoktól hazatérve a délutánt szaunázással töltöttük, mégpedig úgy, ahogy a finnek csinálják. Kipróbáltuk, milyen a lehűlési folyamatot kint a friss hóban megmártózva megtenni, és azt kell, hogy mondjam sokkal rosszabbul hangzik, mint amilyen valójában. Sőt, igazából egész kellemes. Főleg utána, tiszta frissnek éreztem magam. Nagyon javaslom, ha egyszer Finnországban jártok próbáljátok ki, mert nem véletlen, hogy a helyiek ennyire szeretik.
Végezetül
Ez a pár nap Lappföldön hatalmas élmény volt és ha ezután semmi mást nem csinálnék a félévben, akkor is azt mondanám, hogy emiatt már megérte Finnországot választani. Felejthetetlen egy hét volt, még mindig alig térek magamhoz, pedig muszáj lesz mert hamarosan látogatóm érkezik és együtt nyakunkba vesszük a finn fővárost.
Helsinki, te következel. Felkészül: Stockholm!
R.