A cím tartalmazhat néhány túlzásra utaló jelet, de azért tényleg vannak furcsaságok, amiket az ember tapasztal, ha hosszabb-rövidebb ideig külföldön tartózkodik. A múlt pénteki bulin ért az első olyan „sokk”, ami után úgy gondoltam, szentelek ennek a témának egy pár sort (igen, kellett egy hét, hogy feldolgozzam az esetet :D), úgyhogy végiggondoltam mik azok a jelenségek, szokások, amik ténylegesen kultúrsokkot okoztak és mik azok, amik azt okozhattak volna, ha nem vagyok elég felkészült. Eddig úgy tűnik eléggé az vagyok, mert igazi sokkra múlt hétig nem volt példa.
FYI - ezt kikopiztam a wikipédiáról: „A kulturális sokk kifejezés azokra az érzésekre (aggodalom, meglepetés, tájékozódási zavar, bizonytalanság, zavarodottság) utal, amit az emberek olyankor élnek át, amikor egy teljesen különböző kulturális vagy társadalmi környezetben kell működniük (például egy idegen országban). A kifejezést Kalervo Oberg vezette be 1955-ben”Na de a bevezető után kezdem is.
Beerpong
Az első buli a Fontana Clubban sok embert vonzott, az este első felében volt lehetőség kicsit játszani, volt társas, kártya, twister és persze az elmaradhatatlan beerpong. Semmi szokatlan, semmi megrendítő, aztán a szervezők elkezdték kipakolni a poharakat a beerponghoz és megtölteni VÍZZEL. Én meg naivan értetlenkedve álltam ott és vártam, hogy valaki elmagyarázza, hogy mi történik, mert tudtommal a beerpongnak, eléggé fontos eleme a beer. Hát kiderült, hogy nem nélkülözhetetlen...
Amúgy a játék alapja ugyanaz, dobálsz, örülsz, iszol, csak itt egy sikeres dobásnál, mindenki a saját itókájából kortyol egy-kettőt és nem az asztalon lévő poharakat üríti ki. Ami egyrészt jó, mert így biztosan nem fog senki sörtúladagolódni, de az egész kicsit kiábrándító még úgy is, hogy nem kimondottan szeretem a sört. Sokk ide vagy oda, ha hó végén nem csak tejet akarsz inni (az kb. a legolcsóbb élelmiszer) akkor sör nélkül játszol, vagy egyáltalán nem játszol.
Flunkyball
Egy korábbi eseményen egyébként volt szerencsém megismerni egy másik helyi ivós játékot. A játék neve Flunkyball. A lényege annyi, hogy két csapat áll egymással szemben, mindenki leteszi maga elé a saját poharát, üvegét, dobozát, amiből inni szándékozik. A két csapat között félúton egy félig megtöltött 1,5 literes palackot helyeznek el a földön, ez lesz a célpont, amit labdával kell eltalálni. Ha a csapatodból valaki sikeresen eltalálja az üveget és az eldől, akkor addig kell innod, amíg a másik csapat fel nem állítja az üveget ismét. Ha elfogyott az itókád kvázi nyertél és nem dobhatsz többet, így szépen lassan elfogynak az emberek. Összességében az a csapat nyer, amelyik gyorsabban végez. Ezt a játékot itt azért is szeretik különösen, mert a 30 centis hó sem akadály.
(Ez a játék, amúgy nem okozott kultúrsokkot, csak kicsit elkalandoztam írás közben és gondoltam ha már eszembe jutott, leírom.)
Hideg
Kezdetben sok mindent találhat az ember furcsának, ha Finnországba érkezik, azonban a legtöbb mindenre – tekintve, hogy eléggé internettel és social mediaval körülvett világban élünk - fel lehet készülni tájékozódás útján. Persze ott van az a mondjuk 10%, amiről valahogy sehogy nem olvasol, idejössz és megdöbbensz, mint én a vizes beerpongon.
A hidegre, a sok hóra fel lehet készülni, arról is találni infókat, hogy milyen jól-koordinált módon működik a havas utak takarítása (sok kultúrsokkos youtube videót megnéztem, szóval lehet ez annyira nem alap infó, de tényleg így van. Én is tapasztalom, hogy kb. minden reggel hókotrós kis traktorok járják az utcákat és tisztítják az utakat, járdákat, emellett kis fekete kavicsokat szoktak szórni, hogy kevésbé csússzon a felszín. Nem túl esztétikus látvány, de szükséges. Azonban mivel nem takarítják le teljesen az utakat, ezt értsd úgy, hogy hagynak egy alap hó/jégréteget a felszínen, ami azzal jár, hogy egy idő után eléggé tud csúszni. És arra nem tudsz előre felkészülni, hogy milyen idétlenül fogod magad érezni, miközben ’totyogó kiskacsa mód’-ban haladsz és próbálsz nem hanyatt vágódni. A lakásunk előtt egy kisebb jégpálya alakult ki az elmúlt napokban, csúszkálásra kiválóan alkalmas, de ha nem akarsz egy jó kis bokaszalag-szakadást összeszedni érdemes szuperlassan haladni.
Emberek
A másik dolog, ami sokkolhat, ha nem tájékozódtál előre, az a finn emberek és az ő „hidegségük”. Az orientációs napunkon azt mondták nekünk a finnek olyanok, mint a kókusz. A héjuk kemény, de belül puhák. Ez kb. annyit jelent, hogy nem fognak random módon kedvesen rád mosolyogni az utcán és nem éreznek késztetést arra, hogy csak úgy elcsevegjenek veled arról, hogy ma is milyen szépen esik a hó. Kezdetben elég távolságtartóak, de ha megismernek és elkezdenek bízni benned, idővel szoros barátságot lehet velük kötni és hagyják, hogy jobban megismerd őket. Eleinte azonban ne csodálkozz, ha nem tudod megállapítani, hogy szeretnek vagy éppen utálnak, nekik az a normális, hogy kókuszkodnak.
Első körben, azt hiszem ennyit akartam elmesélni, de mivel sokk bármikor érhet, nyitva hagyom annak lehetőségét, hogy ez a téma folytatódjon. 😊
P.S.: Amúgy, ha valakit érdekel, pár poszttal ezelőtt ígértem, hogy megszámolom a tejeket. Jelentem, megtettem. A Minimani polcain több, mint 40 különböző csomagolású tej van. Szabad csodálkozni, szerintem ez rengeteg. (A Minimani egy nagyobb szupermarket, talán a Tesco-hoz tudnám hasonlítani. Elég széles termékkínálattal és viszonylag olcsó árakkal rendelkezik. Az élelmiszereken túl, tisztítószerek, lakásdekorációs termékek, barkácscuccok, játékok és virágok is vannak, szóval kicsit olyan mindenes. Az meg, hogy „olcsó” eléggé relatív, itt Finnországban minden drága, főleg, ha az ösztöndíjat vesszük alapul, de az eddigi megfigyeléseim alapján a Minimaniban kedvezőbbek az árak, mint más boltban. (A Lidl is tök oké, csak tőlem kicsit messze van, így oda annyira nem járok). Amúgy az árakról és a költségeikről tervezek később részletesebben írni, mert szerintem ez egy fontos téma.)