Hm hol kezdjem? Január 3.-án érkeztem meg Vaasa-ba. A leggyorsabb és legkényelmesebbnek vélt utazási formát választottam, így Budapest-Helsinki-Vaasa vonalon repültem, semmi vonat és csak egy átszállás. Gyors, egyszerű (de nem a legolcsóbb). Nem vagyok egy nagyon tapasztalt repkedő, egyedül még sosem utaztam, nem egyedül is csak egyszer, de hát bátor vagyok én, nem lesz itt gond.
Kis családom felkísért Budapestre és mivel én többnyire mindig sírok, ha valami megható történik, így ez most sem volt másként. Végülis az ember lánya mégiscsak 145 napra elmegy, megengedheti magának azt a luxust, hogy sírjon. Lehet, hogy túl szentimentális vagyok, de azért ez nem egy könnyű pillanat. Elhasználtam egy pár zsepit.
Na, de a repülésem technikai részletei (és a problémái) ott kezdődtek, hogy egy héttel az utazásom előtt a finn hatóságok szigorítottak a beutazási feltételeken és már nem volt elegendő a két oltás, szükség volt egy 48 órán belül készült negatív PCR tesztre is. Persze rendesen pánikoltam, hogy január elsején (ami nyilván ünnep) vagy másodikán (ami meg vasárnap) ki fog nekem tesztet csinálni, de végül a legnagyobb csodálkozásomra volt ilyen hely Pécsett. Nem sok, de akadt. Így a teszt kérdés pipa, az oltás szintén.
Az indulás napja.
A következő kellemetlenség az volt, hogy amíg a becsekkolásra vártam, jött egy email, hogy a gépem 1 órát késik. Bocsi, bocsi, kérjük türelmét! Oké, oké, odaadom a türelmem, nem gond, Helsinkiben az átszállásra úgy is négy órát kell várnom, ennyi simán belefér. Becsekkolnék. A néninek nem tetszik a három oltásról szóló EU-s covid igazolásom. Neki olyan kell, ami a kettőt igazolja. Értetlenkedek egy sort és letöltöm neki a másodikat. Huhh, ez is megvan. A kis bőröndöm is túl nehéz, fel kell adni. Oké, adjuk fel. Tájékoztatom, hogy a bőröndök az átszálláskor automatikusan átkerülnek a megfelelő gépre. Szupi, akkor megvagyunk? Meg. Becsekkoltam. Könnyes búcsú. Átjutottam a biztonsági ellenőrzésen. Bent vagyok. Innen már nem fordulhatsz vissza.
Tájékoztatjuk kedves Utasainkat, hogy a Helsinkibe tartó xxx számú járat esetén további késés várható, kérjük keressék fel az xx szerviz pultot. (Jó ezt így nem mondták be, de akár meg is tehették volna).
A kellemetlenségekért cserébe kaptam egy vouchert, amit leehettem. Ezt persze meg is tettem, így legalább az ebéd sem maradt ki. Mivel volt mivel elfoglalnom magam szinte észre sem vettem, és az utastérben találtam magam. Elindultam. Most már tényleg nem fordulhatsz vissza.
A több, mint kétórás csúszás miatt mire megérkeztem Helsinkibe, már sötét volt, de nem aggódtam, az átszállásomat - sok más velem utazóval ellentétben - elértem. (Szegény New York-ba tartóknak nem volt ekkora mázlijuk.) Megkerestem, hova kell mennem, útközben vettem egy szendvicset - gondoltam, jó lesz vacsira - és leültem várni. Nem tudom, csak én vagyok-e ilyen peches, de a Helsinkiből Vaasa-ba tartó repülőm is egy órás késéssel indult. Türelmes vagyok, ez legyen a legkisebb gond.
Megérkeztem Vaasa-ba. Az itteni repülőtér szuperpici, így nem volt nehéz kitalálni hol tudom a csomagomat átvenni. Vagyis elméletileg hol kellett volna tudnom. Realizáltam ugyanis, hogy a Budapesten feladott csomagjaim (amikre azt mondták, hogy automatikusan átrakják arra a gépre, amire átszállok, azok a csomagok, amikre Budapesten és Helsinkiben is a biztonság kedvéért rákérdeztem, hogy megvannak-e) nem voltak sehol.
A kihalt reptéren egyetlen dolgozó néni, beregisztrálta a hiányzó bőröndöket, milliószor elnézést kért, és mondta, hogy pár napon belül eljuttatják őket hozzám. Az első gondolatom az volt, hogy basszus a fogkefém. Nincs meg a fogkefém!! Aztán rájöttem, hogy ez milyen röhejes, tekintve, hogy a rajtam lévő ruhán, a személyimen, telefonomon, némi pénzen, egy extra pulcsin, egy szendvicsen (helló vacsi) és fél liter duty free vízen kívül más sincs nálam, nehogy a fogkefém.
Szép éjszaka elé nézünk.
A tutorom (akit az egyetem jelölt ki mellém) kijött elém a repülőtérre és elvitt a lakásomhoz. Este 9 elmúlt, a taxikra minimum negyedórát kellett volna várni, hogy aztán jó sok pénzért elvigyenek a belvárosba, egyéb mód meg nem igazán van. Ezt tudva még inkább hálás vagyok Zeya-nak, hogy eljött elém és segített, pedig a késés miatt okozhattam neki némi kellemetlenséget.
Miután Zeya a lakásomnál kirakott és ott maradtam egyedül valahogy mégis nevetnem kellett, pedig semmi cuccom nem volt szinte és a lakás is extra hideg volt, de megjöttem, itt vagyok. Ha fele ilyen kalandos lesz az egész félév, akkor nekem már megéri. Persze, nem kívánom senkinek, hogy hasonló nehézségekbe ütközzön, de rengeteget lehet tanulni abból, hogy akármennyire is felkészültnek érzed magad, meglepetések mindig történhetnek.
És szépen lassan elkezded elhinni, hogy képes vagy a helyén kezelni ezeket a meglepetéseket.
SPOILER !!!
A csomagjaim már másnap délelőtt eljutottak hozzám, így tudtam fogat mosni. 😊
