Február 14-től kicsit enyhültek a covidot érintő szigorú korlátozások, úgyhogy ennek és a helyi ESN-nek köszönhetően az elmúlt hét egészen aktívan telt. Kedden megrendezésre került az első személyes Pub Quiz, pénteken egy szánkózós/csúszkálós eseményen vehettünk részt a helyi sípályánál (az egyetemi tutorok jóvoltából), pénteken pedig az első „Finnish nightlife” bulin volt lehetőségünk új embereket megismerni. Ez a sok minden arra ösztönzött, hogy írjak picit arról, milyen kihívásokat vagy éppen lehetőségeket rejteget magában az Erasmus alatti barátkozás, szóval most kicsit mesélek az elmúlt hét élményeiről, aztán megosztom veletek a saját tapasztalataimat.
A quizest szerintem igazán jól sikerült, ugyan a kis csapatunk közel se volt a győzelemhez, de így is jól szórakoztunk, szuper lehetőség volt új embereket megismerni meg haszontalan információval gazdagodni random tényekről. Most már legalább azt is tudom, mikor van az "official star wars day", fontos tudás ez, tudom én. Az is szégyenteljes, hogy a prím számokat is csak 59-ig tudom kapásból felsorolni, majd talán következő életemben én is zseninek születek. :D A többiek tuti csaltak amúgy, nincs ember a Földön, aki komolyan fejből tudná a Super Bowl halftime show 2016-os fellépőjét. (Keress rá, csak azért sem nem mondom meg.)
Mivel ez volt az első alkalom, hogy beltérben ennyien összegyűlhettünk, nem meglepő módon extrasokan voltunk (mondjuk hozzátenném, hogy az első órában a fogyasztás is ingyenes volt, így lehet ez még több embert odavonzott :D).
Az este második fele a karaoké-ról szólt. Érdekes, hogy itt ez mennyire népszerű progi, otthon nem tapasztaltam ekkora érdeklődést a műfaj iránt, de lehet csak én vagyok eltévedve, ha így van, világosítsatok fel nyugodtan.
Ez a hét végre olyan volt, amire már az első hetekben számítottam volna. Ha nincs a vírus, akkor az egész Erasmus másképp kicsit „normálisabban” és aktívabban kezdődött volna. Persze nekem tökoké volt az elmúlt majd' két hónap is, nem panaszkodni akarok, de ezek a mostani programok szépen megszínesítik az egészet. Úgy érzem, hogy végre történik valami.
Nekem, aki szerintem nem barátkozok túl könnyen, szükségem van olyan programokra, amik alapból adnak valami beszédtémát (mint egy kvíz) vagy közösen végezhető másokkal (mint egy szánkózás, vagy korizás). Ezek által könnyebb kapcsolódni. Voltak korábban kültéri pillecukor-sütögetős, naplemente-nézegetős események, amik jól hangzanak, de ha belegondolunk sok tartalom nincs benne. Arra jók voltak, hogy lássam, vannak itt még rajtam kívül mások is,(elég sokan is igazából) de lényegükben nem túl ingergazdagok. Vagy csak nekem nem túl izgi, kitudja.
Azáltal, hogy most kicsit több minden történt, gondoltam bedobom ezt ’barátkozni nehéz’ témát is. Úgyhogy most egy kis lelki fröccs következik. (Ha Te azok közé tartozol, akik könnyen barátkoznak és Neked nem okoz gondot, hogy idegenekkel elcsevegj bármiről, nyugodtan átugorhatod a következő néhány bekezdést, ez inkább a másik csoport lelkének simogatására szolgál, köszi szia!)
Szerintem mindenki, aki Erasmusra adja a fejét, legalább egy kicsit tart attól, hogy majd nem lesznek barátai, nem találja a helyét, szörnyű lesz és haza akar menni. Én ezt annyira nem aggódtam túl, annak ellenére, hogy nem vagyok egy társaságközepe típus. Úgy voltam vele, hogy a hozzám hasonló emberek úgy is megtalálnak majd, vagy én őket. Ahhoz viszont, hogy ez megtörténjen élni kell azokkal a lehetőséggel, amik adódnak, részt kell venni, annyi programon, amennyin csak lehet. Jelen kell lenni, mert senki nem fog bekopogni az ajtódon egy adag csokival és almáspitével, hogy a Te legjobb barátod szeretne lenni, ha azt sem tudja, hogy ki vagy. (Mondjuk, kicsit belegondolva ez mindenképp furi lenne... na mindegy, a lényeg szerintem átment.)
A másik fontos dolog, amit szerintem jó, ha tudatosítasz magadban, hogy tök oké, ha az első hetekben nem találod a helyed. Nem leszel ettől kevésbé érdekes, vagy rossz vagy fura vagy bármi. Van, akinek ehhez több idő kell és ez teljesen rendben van, viszont próbálkozni kell. Itt a vaasa-i egyetemen kaptunk némi kezdeti segítséget is ehhez. Nekem például az elején tök sokat számított, hogy az egyetem kijelölt mellénk egy hallgatót, egy úgy nevezett 'tutor'-t, aki segítette az első napjainkat. Én tök jóban lettem az én tutorommal, aki igazából az első ’nincsmegabőröndöm’ sokk óta is folyamatosan érdeklődik, hogy mi újság velem. A másik kapcsolódási pontom a lakótársam volt, az első programokra együtt mentünk, és azóta is biztos pontnak mindig ott vagyunk egymásnak. Aztán azóta egyre több embert sikerült megismerni és szépen lassan kialakul az a kör, akikkel jól érezem magad. Szóval nem kell aggódni, nagyon sokféle ember van itt, akik ugyanazon mennek keresztül, mint Te, szóval biztos, hogy mindenki tud találni magának barátokat. Nem kell túlstresszelni.
Az utolsó életbölcsességem mára, hogy bár tök szuper dolog új embereket megismerni, barátkozni, mégis meg kell tanulnunk saját magunk legjobb barátjának lenni és szerintem az Erasmus erre is felkészít.
Remélem ennyi prédikáció mindenkinek elég volt mára, hamarosan újra jelentkezem! :))
P.S.: A múlt hét többi eseményéről, így az első finn „Fontanas” buliról is egy következő alkalommal mesélek, mert itt ért némi kultúrsokk, így témájában az megér egy külön posztot.