Visszatekintve az utolsó bejegyzéseimre mindegyikben valamelyik utazásomról meséltem, így gondoltam írok picit a tanulós oldalról is, nehogy valakiben tévesen az a kép alakuljon ki, hogy az Erasmus csak a mézesmázas holiday-ről szól. Vonzó lehet a sok utazás és én magam is nagyon élvezem őket, de a mindennapjaim többsége, még így is főként a tanulásról szól. Március közepétől április közepéig három kurzusom futott itt Vaasa-ban és három otthon, mindkét oldalon bőven volt mit csinálni. Most viszont megsokszorozódtak a teendők, érezni, hogy közeledik a szemeszter vége, egyre több beadandónak került látóhatáron belülre a határideje, és a csoportmunkák sem akarnak fogyni, de nincs okom panaszra, az itteni kurzusaimmal teljesen meg vagyok elégedve. Az otthoni oktatóim pedig próbálják rugalmasan kezelni a helyzetemet, hálás is vagyok nekik ezért.
Az itteni tanulás-kultúra sok szempontból más, mint az otthoni, egyrészről azt tapasztalom, hogy van egyfajta nyitottság a tanárok részéről, nem erőltetnek rád semmit, mégis nagyon sokat tudsz tanulni tőlük. Mondjuk én alapból is törekszem a lehető legjobban teljesíteni, így nem kérdés, ha legalább 8 feladatot kell megcsinálni az ötöshöz, akkor én legalább nyolcat megcsinálok. Másrészt, nagyon kedvelem azt, hogy a tanárokat is a keresztnevükön szólíthatjuk. Ez egy apró dolog, de szerintem nagyon fontos. Nincs problémám a magázódással, mert a tiszteletünk kifejezésére alkalmas, azonban a kapcsolódást nagyban megkönnyíti, ha valakit a keresztnevén szólíthatsz. Figyeld csak meg, te is jobban fogod kedvelni azokat az embereket, akik kimondják a keresztneved, amikor beszélgetnek veled. Ösztönösen szeretjük hallani a saját nevünket…
A kurzusok rövid ciklusai lehetővé teszik a koncentrált tanulást, pár hét alatt hihetetlen mennyiségű tananyagot tudunk elsajátítani, amely főként nem a frontális oktatásból adódik, hanem a különböző beépített feladatokból, csoportmunkákból. Ezek a feladatok számomra tényleg jelentettek kihívást, olyanok voltak, amiknél úgy éreztem, hogy most kicsit rugdosnom kell a kényelmi zónám határait, ha jól akarok teljesíteni, de nem voltak megoldhatatlan problémák, emellett minden segítséget meg is kaptunk.
Érdekesség volt nekem, hogy néhány kurzusom esetében a külföldi hallgatók számára fenntartott férőhelyek száma erősen limitált volt, így kellett egy kis szerencse, hogy bejussak oda, ahova szeretnék, de a másik oldalról ez azt is jelentette, hogy megtapasztalhattam milyen finn hallgatókkal együtt dolgozni. Nem szeretnék általánosítani, mert a finnek sem mind ugyanolyanok, de az én tapasztalom az, hogy sokkal motiváltabbak, célorientáltabbak és fókuszáltabbak, mint más, külföldi hallgatók. Jó volt velük dolgozni.
További pozitívum az oktatással kapcsolatban, hogy jelenleg is van egy kurzusom, ami hibrid formában zajlik és őszintén mondom, hogy nagyon pozitívan csalódtam, a tanárnő olyan szuperül menedzseli a technikai feltételeket és nyújt minkét hallgatóság számára élvezhető órákat, hogy ezt otthon megirigyelhetnék. Én mindenesetre csak ámulok. Emellett a csoportbeosztásoknál is próbálnak ügyelni arra, hogy kinek mi a preferenciája, a személyes jelenlét vagy az online mód, és aszerint osztanak be, szóval tök szuper az egész.
Összességében, a leterheltség ellenére sok a pozitív tapasztalatom a finn oktatással kapcsolatban, azonban még közel sincs vége, hiszen vizsgaélményt még nem szereztem és beadandók sora is még megírásra vár.
R.